Írjon nekünk!

 

 

 

Mátyás király zászlaja

1458-1490

 

 

 

 

Hírek

 

 

 "Az  IGAZ ORSZÁGÉRT "   küzdenek.

 

2013. június 03. Radics Géza- (Oak Forest)

Gondolatok az országcsonkítás 91. évfordulójára

>>>

 

 

A   Magyar  Polgár  Info   főszerkesztőjétől   2013. május 15-én kézhez kapott becses  levélre....

>>>
   

Az a kérdés, hogy hatályban van-e az Aranybulla
2013. április 7.  Takács András

>>>
   

Tisztelt Honfitársak !

 A 2013. 04. 15-e előtti dokumentumok az ARCHÍVUM menüponton kaptak helyet.

 

>>>
   

        

 

"Tegyünk együtt hazánk sorsának jobbra fordításáért!

 Együtt győzni tudunk és felépítjük igaz országunkat!"

 

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "  csapata

 

 

 

vissza az oldal tetejére >>>

 

 

 

 

 

 

 

Az Anjou- k zászlaja Árpád-sávok és Anjou liliomok

1307-1395

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

 

                                               

2013. április 7.  Takács András

 

A címbéli kérdést a Rogán Antallal készült interjú alább idézett része inspirálta: Az Alaptörvény újabb módosításai „azt is kimondják majd, hogy az Ab- nak a jelenlegi alaptörvényből kell levezetnie döntéseit, így korábbi állásfoglalásait nem veheti figyelembe automatikusan. Ezzel kapcsolatban a Fidesz frakcióvezetője elmondta: személyesen is tájékozódott több alkotmánybírónál, akik arról számoltak be, hogy eddig is ez volt az ítélkezési gyakorlat. Ezért semmiképpen nincs szó jogkörkorlátozásról - fűzte hozzá.
 

Megjegyezte, az egyik alkotmánybíró úgy fogalmazott neki: "ha másképp lenne, akkor az Aranybulla alapján is lehetne döntést hozni, mert az ma már éppúgy nincs hatályban, mint az 1949. évi XX. törvény". (Népszava)

Csak megjegyzem, hogy a balliberális anarchistáinknak az alaptörvény Nemzeti Hitvallás résszel és éppen ezzel a kiegészítéssel van a legnagyobb gondja, mivel egyértelművé teszi a kommunista jogrendszer felszámolását.

 

A címbéli költői kérdést Tejfalussy András barátom tette fel. Halász József barátom (remélem nem veszi zokon), rövid tanulmányában válaszolt a kérdésre, akit joggal nevezhetek a Nemzet diagnosztájának, a Szentkorona-értékrend tudorának és őrzőjének és az EU szakértőjének.


Bene Gábor nagytiszteletű harcostársam - mint ahogy a feltett kérdésre válaszoló Halász József is - szokása szerint a véleményét, a megjegyzését a tanulmány adott szövegrészébe (kékkel és aláhúzottan) szúrta be, hol egyetértően, hol vitatkozva.
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beneg&cikk=2#cikk
 

Ez a polémia stílusában követendő volna továbbra is. Főleg azért, mert nagyon aktuális az egész alkotmányossági kérdés, ha figyelembe vesszük Kásler Árpád április 21-re tervezett megmozdulását.

 

Visszatérve Halász József dolgozatára és a Bene Gábor megjegyzéseire, azt kell mondanom, hogy Gábor érvelése közelebb áll hozzám, mint Józsié, mivel Gábor érvelése politikusi, azaz a társadalomi viszonyrendszer szempontjából, és a lehetséges megoldás szemszögéből vizsgálja a kérdést.
 

De mielőtt én is beszállnék a vitába, szeretnék egy-két fogalmat tisztázni, a magam módján definiálni, no meg egypár politikai megállapításomat közzétenni.


Alkotmány: Az alkotmány egy nemzet államalkotó akaratát, annak értékrendjét fejezi ki, amit hatalmi fölénnyel, a politikai nemzet kizárásával nem lehet megszüntetni vagy módosítani. Az alkotmány a történelem során az adott ország szerves jogfejlődése eredményeként változik, az arra jogosult intézmény akaratából. „Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat.” (Alkotmányos evidenciák 4. pont) A magyar jogfejlődés eredményeként ma már alkotmányozni csak és kizárólag az erre a célra megválasztott Nemzetgyűlés jogosult. Magyarország jelenlegi jogrendje nem ismeri a Nemzetgyűlést, mint politikai intézményt, ezért van az, hogy sem összetételére, sem az összehívhatóságáról nincs hatályos rendelkezés. Ebben az esetben joggal meghivatkozhat az a liberális jogértelmezés: ami nem tilos, az szabad. Márpedig nem tilos összehívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést. Sőt az sem tilos, hogy az összehívás rendjét az összehívó fél határozza meg. Nagyon fontos, hogy a összehívó megfelelő és a társadalom többsége által támogatott indokkal tegye meg a felhívását, és olyan módszert határozzon meg a Nemzetgyűlés tagjainak a megválasztására, ami a szokásjognak és az emberek igazság érzetét nem sérti, ami a politikai legitimitást biztosítja. Érdemes a Székely Nemzeti Tanács megválasztásának a rendjét tanulmányozni.
 

A fentiek alapján akár Kásler Árpád is összehívhatja az Alkotmányozó Nemzetgyűlést. A Nemzetgyűlés kérdése és annak legitimizálása társadalmi támogatottság és politikai erő kérdése.
 

Egy állam esetében lényeges kérdés a jogfolytonosság. Magyarország vonatkozásában meg különösen az, mivel agresszióval függesztődött fel alkotmányos rendje 1944. március 19-én a német megszállással, ami – megítélésem szerint – más szereplőkkel, de a mai napig tart.

Agresszió:
Szuverén állam elleni támadás, ami megnyilvánulhat fegyveres erő bevetésével, gazdasági és pénzügyi eszközökkel, médián keresztül indított dezinformáció által, tudományos és technikai eszközök által előidézett környezeti katasztrófák előidézésével.
Amennyiben elfogadjuk a fenti definíciót, akkor joggal kijelenthetjük, hogy Magyarország 1944 márciusától folyamatos agresszió áldozata.
 

Alaptörvény: Semmilyen formában nem azonos értékű az alkotmánnyal, annak csak az adott korra jellemző intézményesülése lehet.

 

A Népszava cikkében meg nem nevezett alkotmányjogásszal vitatkoznék, mivel a jelenlegi Alaptörvény hatálytalanította az 1949. évi XX. törvényt, az úgynevezett kommunista alkotmányt. „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” (Nemzeti Hitvallás) Ne tévesszen meg senkit a „kommunista alkotmány” megfogalmazás, mert az sem volt alkotmány legfeljebb alaptörvénynek mondható, de mivel jó kommunista szokás szerint a fogalmakat átértelmezték, vagy összemosták. Ezt igazolja a Magyar Népköztársaság Alkotmányának „71. § (1) Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye”.
 

Nincs arról tudomásom, hogy jogilag arra illetékes szervezet érvénytelenítette volna az Aranybullát, vagy a történelmi alkotmányunkat, vagy a Szent Koronát és annak intézményesülését.

 

Bibliai hasonlattal élve, ki merné kétségbe vonni a tízparancsolat értékrendjét és annak érvényességét? – Az, más kérdés, hogy sok tekintetben nem érvényesül, és nem azért nem érvényesül, mert nem jó, mert nem az ember javát szolgálná, hanem azért, mert „gyarló az ember”, de mint követendő cél mindenképpen meghatározó és útmutató. A Szentkorona értékrend is ilyen.

 

Ki hatálytalaníthatja a tízparancsolatot? Csak az, aki megalkotta, az Isten. A történelmi alkotmányunkkal is ez a helyzet, csak a megalkotója a politikai nemzet legfőbb döntéshozója, vagyis a nép módosíthatja, vagy hatálytalaníthatja. Nincs tudomásom olyan népszavazásról, amely alkotmányozási jogot adott volna az országgyűlési képviselőinknek. A képviseleti jog csak és kizárólag az alkotmány szellemében történő jog átruházását jelent és nem alkotmányozási jogot.

 

A Nemzeti Hitvallás alábbi kijelentése sok vitát és értelmezési kérdést vet fel: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”
 

Megjegyzéseim a Nemzeti Hitvallás előbb idézett mondatához.

Ez a megfogalmazás:

 

- Jellemző a magyar törvényalkotásra. Soha nem konkrét. Dodonai megfogalmazásai, a jogászi bikfanyelve félreérthetők, a közember számára sokszor értelmezhetetlen.

- Nem állítja helyre a jogfolytonosságot, de nem is hatálytalanítja a „történeti” alkotmányt.

- Hamis kijelentést tesz, mert ha tiszteletben tartaná „történeti alkotmányunk vívmányait”, akkor intézményesült volna már a Szent Korona és Ő volna minden jog forrása.

- Felveti a jogfolytonosság kérdését, de nyitva hagyja a kérdést és a megoldást a jövőre hagyja.

 

Nem tudom, hogy ezt a megfogalmazást a józan paraszti ész rafináltsága szülte-e, mivel rést nyit a nemzeti önrendelkezés visszaszerzésére. Milyen morális alapon tilthatná meg bár ki a magyar népnek a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának a helyreállítását?

Vagy csak egy gesztus volt a nemzeti érzelmű honfitársaink felé az Orbán-kormány részéről? Nem hinném, hogy csak ennyiről lenne szó. Én inkább az első megállapításom helyességében hiszek.


 

Az én jogértelmezésem szerint ez az alaptörvényi megfogalmazás elviekben teret ad az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívására. De mivel a jelenlegi jogrendszerünk, a törvényhozásunk erre vonatkozólag nem rendelkezik, ezért ez jog nem vitatható el a magyar választópolgároktól.

 

Szeretnék közreadni egy 2003-as dokumentumot, az „Alkotmányos Evidenciák” címmel elkészült anyagot, ami hosszas egyeztetés eredményként született meg. Ezt a történelmi dokumentumot – még ha szórólapnak is készült – a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjai lektorálták, és egyöntetű akarattal hagyták jóvá. Azért tartom ezt a dokumentumot meghatározónak, mert ez volt az, amelyik közérthetően és egyértelműen megfogalmazta az adott politikai körülményekre aktualizálva a történelmi alkotmányunk lényegét.


Alkotmányos evidenciák


1. a magyar alkotmány a nemzet államalkotó, ezer éve fennálló államára vonatkozó akaratát fejezi ki.
2. Az alkotmány a Szentkorona intézményétől semmilyen módon el nem választható.
3. Az alaptörvény nem alkotmány. Az alkotmány nem szüntethető meg, nem függeszthető fel. Védelmében joga és kötelessége a nemzet minden tagjának fellépni.
4. Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat.
5. Törvénysértés jogot nem alapíthat.
6. A hatalom feltétlenül megosztandó, nem monopolizálható. Hatalmi ágak nem kapcsolhatók össze.
7. A magyar alkotmányossághoz a Szentkorona szuverenitása, szerepköre, intézményei tartoznak.
8. Az alkotmányt elismerő alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között lehetővé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, kötelező érvényét.
9. Az állam számon kérhető feladata az emberi szabadságot kiteljesítő életvitelhez szükséges feltételek garantálása.
10. Az államnak biztosítania kell a természeti erőforrásokhoz való monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetőséget, a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, mind ma, és mind az ezután következő nemzedékeket számára.
11. a föld nem tőke, hanem természeti erőforrás. A magyar föld végső tulajdonosa a nemzet és az őt megszemélyesítő Szentkorona.
12. A mindenkori magyar kormány nem sértheti meg semmilyen okkal, vagy hivatkozással a szerves jogfejlődéssel kialakult alkotmányos rendet, annak nyilvánvaló tételeit, mivel ez a Szentkorona valamint az alkotmányos alapértékek sérelmét jelenti.
13. A népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetőséghez jutott képviselőnek kötelessége az alkotmányos rend betartása és betartatása, amelynek megszegése esetén felelősségre vonható.
14. Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra született. Ezt teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben.
15. Az emberi gondolkodás, alkotóképesség minden szűkebb szakterületen elért és megvalósítható vívmányát, elemző képességét fel kell használni az alkotmányos értékek védelmére.
16. Az emberi szabadság érvényesítésének eszköze a jogrendszer, a gazdaság – ami nem fordulhat az ember ellen, és nem veszélyeztetheti a nemzet biztonságát.
17. A népirtás (genocídium) üldözendő akkor is, ha közvetett - jogi, gazdasági, kulturális, vagy más eszközökkel követik el.
18. Az alkotmányos alaptételeket semmilyen politikai megállapodás, szerződés, akár nemzetközi egyezmény nem változtathatja meg – sem országos sem nemzetközi szinten.
19. Alkotmányunk jogfolytonosságát helyreállítani külön e célra választott nemzetgyűlés jogosult megtenni.

Közfelkiáltással lett elfogadva 2003. április 10-én, Budapesten a Kossuth-téren, a Szabad Magyarországért Mozgalom EU- népszavazás kampányzáró gyűlésén.
 

A Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjai:

  1. Dr. Bakos Batu,

  2. Dr. Botos Gábor,

  3. Dr. Drábik János,

  4. Dr Eva Maria Barki,

  5. Fáy Árpád,

  6. Dr Győry Nagy Sándor,

  7. Dr. Gyulay Endre,

  8. id. Dr. Hegedüs Lóránt,

  9. Kocsis István,

  10. Dr. Molnárfi Tibor,

  11. Dr. Nemes Árpád,

  12. Pap Gábor,

  13. Síklaky István,

  14. Sinkovits Vitay András,

  15. Székelyhidi Ágoston,

  16. Takács András,

  17. Dr. Tarr György,

  18. Dr. Tóth Tibor,

  19. Wittner Mária,

  20. Dr. Zétényi Zsolt.

  21. Dr Halász József (A döntés előtt kilépett.)

Mivel az Alkotmányos Evidenciák az EU népszavazásra készült szórólap, ezért tudományos részletességgel nem térhetett ki a jogfolytonosság helyreállításának a kérdésére, de mint a magyar alkotmányos jogfejlődés „tízparancsolata” mindenképpen politikai és történelmi értékkel bír.

 

A dokumentum pontjait, mint a magyar alkotmányosság sarokpilléreit eddig senki nem vitatta, vagy vonta kétségbe, legfeljebb összevonta és általánosította.

 

Visszatérve az eredeti kérdésre.

 

Hatályban van e az Aranybulla? Igen, a történelmi jogfejlődéssel módosult változatában hatályos, csak nem hatályosul, mivel Magyarország katonai, gazdasági és politikai agresszió alatt van 1944. március 19.-e óta. Ugyan ez érvényes a történelmi alkotmányokra is.

 

Miért volna fontos a magyar államiság jogfolytonosságának helyreállítása?

 

A jogfolytonosság megszakadása idején Magyarország államforma tekintetében királyság volt, igaz hogy király nélküli királyság, ami jogérvényességi szempontból nem meghatározó.

 

Csak azt lehet helyre állítani, ami volt, ami nem volt azt nem lehet helyre állítani, csak létrehozni. A Magyar Népköztársaságot 1949-ben csalással fegyveres agresszió nyomására hozták létre, illegitim módon, mintha a Magyar királyság nem is létezett volna. Magyar királyság alkotmányos rendje a német megszállással felfüggesztődött. Jogi és erkölcsi szempontból ezért nem lehetne a „Horthy-korszakot” lefasisztázni. - Persze ez a magyar nép ellenségét nem zavarja. Mivel a Magyar Királyság jogfolytonossága nem lett helyre állítva, de nem is lett megszüntetve, ezért állt elő az a jogi exlex állapot, ami Magyarország jelenlegi nemzetközi jogérvényesítő képességét történelmi viszonylatokban kérdésessé teszi. A jelenlegi Magyar kormány a fennálló jogi helyzete alapján nem léphet fel a Magyar királyság nevében.

 

Ezért nem léphet fel felperesként a trianoni döntés felülvizsgálata ügyében. Ezért mondhatta Antall József és Martonyi János, hogy Magyarországnak nincs területi követelése egyetlen környező országgal szemben, mivel nincs meg a jogalapunk erre. Az más kérdés, hogy a politikai akart sincs hozzá.

 

Amennyiben morális alapon sikerülne a társadalom többségének támogatásával megszervezni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, akkor az első és legfontosabb döntésének az kéne hogy legyen, hogy a Magyar királyság jogfolytonosságát az adott nappal helyreállítja, és az elmúlt időszakot átmenti alkotmánynélküli időszaknak minősítse és az ezen időszak alatt meghozott törvények felülvizsgálatát elrendeli, az ahhoz szükséges szervezetet felállítja.

 

No, de legyünk reálisak! Mivel Magyarországot folyamatosan bel-és külpolitikai agresszió éri, ezért nem olyan egyszerű a helyzet. Először is egy hosszadalmas jogi és politikai küzdelmet jelent, amit az ellenérdekelt felek minden eszközzel – mondom, minden eszközzel – ki akarnak siklatni, el akarnak lehetetleníteni.

 

Hogy kik az ellenérdekelt felek?
A balliberális oldal szegmensei mindenképp, és az annak beépített emberei a nemzeti oldalon.

 

A globális nagytőke tulajdonában lévő médiák.

 

A nemzetközi nagytőke külföldi és hazai képviselőinek egy része.

 

A jogfolytonosság helyreállításával alperesi minőségbe kerülő államok és egyéb intézmények.

Tehát nem számíthatunk könnyű győzelemre. De hogy Bakos Batu barátomat idézzem: „Magyarország fegyveres küzdelmeit mindig elvesztette, de közjogi harcát mindig megnyerte!”
 

Szent meggyőződésem, hogy Magyarország megmaradásának egyetlen egy garanciája van, a Szent Korona intézményesülése, a Magyar Királyság helyreállítása, ami nem feltétlenül jelent királyválasztást is

 

Már tíz éve, hogy megszületett az „Alkotmányos evidenciák” szórólapja és azóta a Szent Korona, mint nemzeti integráló erő egyre erőssebben jelen van a magyar közgondolkodásban. Ez erősíti bennem a reményt, hogy lesz még magyar feltámadás.


2013. április 7.

Takács András

forrás: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4982

 

     vissza az oldal tetejére >>>                                                                                                                                                          

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

     vissza az oldal tetejére >>>    

támogató nyilatkozat 

 

    A   Magyar  Polgár  Info   főszerkesztőjétől   2013. május 15-én kézhez kapott
becses  levélre   hivatkozva   ezúton  hozzuk a   
Memorandum  tisztelt
OLVASÓINAK   szíves tudomására, hogy a   
Szerkesztőség   készséggel vállalja
a  Magyar  Közéleti  Civil  Szervezetek  Világszövetsége  létrehozására
irányuló   kezdeményezés   
fővédnöki   támogatását.

 

Bonyhád, 2013. 05. 15.

 

    vissza az oldal tetejére >>>                                                                                                                                                          

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

     vissza az oldal tetejére >>>                                                                                                                                                          

2013. június 03.

Gondolatok az országcsonkítás 91. évfordulójára

 

Az I. Világháború kitöréséért a győztes hatalmak Magyarországot tették felelősé, holott tudták, hogy Magyarországnak az Osztrák-Magyar Monarchián belül nem volt önálló külpolitikája, és önálló honvédsége. A Magyar Kormánynak honvédelmi minisztere ugyan volt, de maga a honvédség a Monarchia parancsnoksága alá tartozott. Ami a külügyet illeti, Magyarországnak még külügyminisztere se volt. E tények nem gátolták a győzteseket, és Versailles Trianon nevű palotájában meghozták ítéletüket, melyet „béketárgyalásoknak” neveztek. Ezen ítélet határozata szerint elvesztettük a Történelmi Magyarország több mint 70 százalékát, és népességünk közel kétharmadát.

 

Kérdés: Miért Magyarország?

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia hátgerince a Magyar Királyság volt, amely uralta az egész Kárpát-medencét, azon túl, tartományai is voltak. A Monarchia természetes szövetségese volt Németországnak, és Németország egyre erősebb gazdasági vetélytársa lett a francia és angol kereskedelemnek. Ezt kellett megsemmisíteni, de ehhez a német szövetségest, azaz a Monarchiát, azon belül a Magyar Királyságot is hatálytalanítani kellett, amellyel hosszú időre, esetleg végérvényesen kiütötték a nagy politikai és kereskedelmi játszmából a német szövetségest. A feladat az volt, hogy hogyan kell leadatni a kijelölt bűnbakkal az első lövést. Érthető tehát, hogy a győztes hatalmak a háborút követően hallani se akartak arról, hogy a megcsonkított országnak, legalább részbeni elégtételt tegyenek egy igazságosabb határkiigazítással. A színtiszta magyarlakta területek visszacsatolásával. Érdemes megjegyezni, hogy a XX. században, a magyarság által elszenvedett csapások mindegyike, az Egyesült Államok kormányainak, saját népük érdekei elleni külpolitikájához vezethető vissza.

 

1914. június 28-án Szarajevóban eldördült a fegyver, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége életét. Ferenc Ferdinánd annyira utálta a magyarokat, hogy lefüggönyözte hintója ablakait, magyarországi útjain. A merénylő egy szerb diák, Princip Gavrilo volt, aki a szerb Feketekéz nevű titkos pánszláv szervezet tagja volt. E szervezetet 1911-ben a szerb titkosrendőrség vezetője hozta létre, feltehetően abból a célból, hogy megőrizzék Szerbia függetlenségét. A Habsburgok ugyanis, szerették volna becsalogatni Szerbiát is a Monarchia aklába, melynek fejében magyar területeket ajánlottak fel nekik, de a szerbek jelentős része függetlenségi párti volt. Korábban, a Feketekéz merényletet kísérelt meg Ferenc József, majd Bosznia osztrák kormányzója ellen is, de mind a kettő meghiúsult, ezért kénytelenek voltak várni a következő alkalomra, ami Szarajevóban kínálkozott. Ebből arra lehet következtetni, hogy többről volt szó, mint sima gyilkosságról. Miért akarták meggyilkolni az öreg Ferenc Józsefet, és miért gyilkolták meg a trónörököst, aki Szerbiának magyar területeket ajánlott fel, ha belépnek a Monarchiába? Talán azért, mert a Moszkvából táplált, és Londonból támogatott pánszláv eszme célja az Osztrák-Magyar Monarchia és a Magyar Királyság szétzúzása volt?

 

 A Monarchia azonnal háborút akart indítani Szerbia ellen, de a kormány egyetlen magyar tagja, Tisza István gróf ellene szavazott. Tisza egy feliratot terjesztett Ferenc József elé, melyben kifejtette, hogy nemzetközi helyzet és erőviszonyok nem kedvezőek a Monarchia részére. Tiszának volt egy másik alapos oka is a háború ellen. A Habsburgok szerették volna Csehországot is bevenni a Monarchia vezetésébe. A trónörökös ugyan halott volt már, de környezete hasonlóképp gondolkodott. Tisza attól tartott, hogy háború esetén, a kormányon belüli csehbarátok be tudják hozni a cseheket a kormányzásba. A csehek bevétele a Monarchia vezetésébe komoly kihívást jelentett volna Magyarország részére, ezért Tisza mindenáron meg akarta akadályozni. A csehek a Habsburgok magyarellenes politikájának komoly szövetségesei lettek volna. Azon túl, a Habsburgok politikája a szerbek irányába is megváltozott volna.

 

Tisza Gavriló és társai kiadását követelte, amire a szerbek nem voltak hajlandók, hiszen a Feketekéz tagjai sorába kormánytagok, tábornokok és főtisztek is szép számmal voltak. A háborús hangulat egyre fokozódott, ezért a Monarchia külügyminisztere, Brechtold Leopold gróf egy Szerbia részére készített ultimátumot terjesztett a kormány elé, melyet Tisza csak azzal a feltétellel fogadott el, hogy győzelem esetén Magyarországnak nincs területi követelése Szerbiával szemben. Kiderült, hogy Szerbiának volt területi követelése Magyarországgal szemben. Az ultimátum ama pontját, hogy a gyilkosság körülményeit osztrák-magyar hatóságok vizsgálják ki, a szerbek az állami függetlenségbe való beavatkozásnak tartották, ezért visszautasították, melynek következtében a Monarchia megszakította a diplomáciai kapcsolatot Szerbiával.

 

1914. július 28-án, pontosan egy hónappal a gyilkosság után a Monarchia hadat üzent Szerbiának, és elrendelte a részleges mozgósítást. Erre Oroszország is mozgósított, amire a Monarchia az általános mozgósítással válaszolt. Németország hadat üzent Oroszországnak, melyre Franciaország mozgósítással válaszolt. Erre Németország hadat üzent Franciaországnak. A játszmából Belgium se maradhatott ki, és beállt a háborús viszony Anglia és Németország között is. A Monarchia hadat üzent Oroszországnak, s miután Franciaország és Anglia hadat üzent a Monarchiának, teljes lett a kör. Japán 1914. augusztus 23-án csatlakozott az antanthoz

 

Az antant, vagyis a szövetséges hatalmak, Anglia, Franciaország és Oroszország egyikoldalon, mintegy 5 700 000 katonával, a központi hatalmak, Németország 2 300 000 jól felszerelt katonával, míg a Monarchia 1 400 000 katonával kezdte a háborút. A központi hatalmak a háború gyors befejezésével nyugtatták népüket, de Tisza István előrelátása bizonyult helyesnek. A harcok kezdetben váltakozó sikerűek voltak, de 1915-ben a központi hatalmak jelentő ellenséges területeket foglaltak el. Az olaszok 1915. április 26-án álltak az antant oldalára, mielőtt Londonban Olaszországnak ígérték Trentinót, Tirolt, Isztriát, Triesztet és más területeket. A magyar bakák a legkeményebb harcokat Isonzó és Doberdónál vívták június második felétől 1916. augusztus 5-ig, váltakozó sikerrel, amikor Doberdó elesett.

 

1915. augusztus 18-án az antant hatalmak Boszniát, Hercegovinát, Horvátországot, Bácskát és Bánátot a szerbeknek ígérték szolgálatikért. Korábban, Horvátországot és a Délvidék szerblakta területeit már 1914-ben odaígérték. A cseh Benes, Masaryk és Stefanik csak ez után, november 14-én hozták létre a Cseh Külföldi Bizottságot, majd 1916 februárjában alapították meg a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Ebből nem az tűnik ki, hogy ezen urak ügyes munkája okozta Magyarország feldarabolását, hanem nagyon egyszerűen, a győztesek őket akarták meghallgatni. A románoknak 1916. augusztus 17-én, Doberdó eleste után ígérték oda Erdélyt, Bánátot, Bánságot, Bukovinát és Tiszántúl egy részét. A Bánáton a szerbek és románok osztoztak. Ferenc József 1916. november 21-én halt meg, fia, (IV) Károly vette át a trónt. 1917. április 6-án az USA hadat üzent Németországnak, ezzel a háború kimenetele el is dőlt.

 

1917. április 28-án IV. Károly bizalmáról biztosította Tiszát, de felszólította, hogy tegyen előterjesztést a nép jólétének javítására, és a választójog kiterjesztésére. Tisza erre nem volt hajlandó, ami általános felháborodást idézett elő. Május 22-én a király lemondásra szólította fel Tiszát, aki 23-án be is adta lemondását a miniszterelnök ellenségeinek nagy örömére. Tisza ama politikusok közé tartozott, aki minden tőle telhetőt elkövetett Magyarország védelmében, de figyelmen kívül hagyta a társadalmi gondokat, és mereven védelmezte a felsőosztály érdekeit, pedig ekkor már nagy volt a társadalmi nyugtalanság, ami a külső és belső ellenség malmára hajtotta a vizet.

 

Időközben Károlyi Mihály és Jászi Oszkár között egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Jászi a szabadkőműves Martinovics Páholy vezetője volt, és tagja volt a baloldali Galilei-körnek is. Károlyi 1918 januárjában Svájcba utazott, ahol angol és francia diplomatákkal találkozott. Egyes vélemények szerint, Károlyi elárulta nekik a németek támadási tervét. Február 7-én Károlyi ellen pert készítettek elő, de amelyből nem lett semmi. Károlyi felesége Andrássy Katalin grófnő volt, aki mögött a gazdag és befolyásos Andrássy család állt. Azonban, Tisza továbbra is útban volt, ezért a Galilei-kör egyik tagja, Lékai János sikertelen merényletet követte el a volt miniszterelnök ellen. Ezért a szabadkőműves beállítottságú Galilei-kört január 12-én a belügyminiszter feloszlatta, és a vezetőit letartóztatta. Tiszát 1918. október 31-én gyilkolták meg. A Habsburgok utolsó merénylete volt Magyarország ellen, mikor IV. Károly Károlyit, ezt a szellemi nyomorékot kinevezte miniszterelnöknek. Károlyit később elnevezték „vörös bárónak”. Mai ismereteink birtokában úgy tűnik, hogy az ország ilyen mérvű feldarabolását se Károlyi, se Jászi nem akarta, s talán nem is látták lehetőségét, de felelőtlen politikájukkal elősegítették. Ügyefogyott politikájuk eredményezte, hogy Kun Béla és bandája 1919. március 21-én átvette a hatalmat. Ami még megbocsáthatatlanabb, hogy Károlyi még az emigrációból is Magyarország érdekei ellen dolgozott.

 

A háború utáni „béketárgyalásokra” Magyarország csak későn, 1920 januárjában kapott meghívást. Mikor a magyar küldöttség, Apponyi Albert gróf vezetésével megérkezett Franciaországba. Egy Madrid nevű hotelban szállásolták el őket, ahonnan csak engedéllyel mehettek ki. A győztes hatalmak egy, már elkészített „béketervet” adtak át nekik aláírás céljából. Apponyi két napot kért a szerződés tanulmányozására, de Clamenceau elrendelte, hogy Apponyi másnap, tehát január 16-án tartsa meg beszédét. A magyar küldötteknek 24 órát se adtak a szerződés tanulmányozására,

amelyen változtatni már nem lehet. Miután a magyar küldöttség a béketanács tudtára adta, hogy a tervezetet nem írják alá, mert az a Történelmi Magyarország feldarabolását foglalta magában. Apponyi érvelése meghatotta Clamenceaut, és időt adott a magyar álláspont kidolgozására. Ez volt Clamenceau utolsó intézkedése, mert másnap az új francia miniszterelnök vette át a vezetést, aki

Alexander Milerandot nevezte ki a „béketárgyalás” vezetőjének. Milerand nem tagadta magyarellenességét, és Apponyiék válaszát leseperte az asztalról..

 

A „békeszerződés” elkészítői között – a franciák mellett – meg kell említeni az angol Wickham Steed és Robert Seton-Watson nevét, akik nem voltak az angol küldöttség tagjai, de akik véleményét és tanácsát az angol küldöttség minden fontos ügyben kikérte. A két úr bevallottan, magyargyűlölő volt.

 

Az Apponyi által vezetett küldöttség, melynek Teleki Pál gróf is tagja volt, nem írta alá a békeparancsot, ezért Horthy kormányzó kénytelen volt egy pótküldöttséget meneszteni Ftanciaországba.

 

Nézzük tehát hol tart ma Magyarország kilencvenegy évvel a versaillesi békeparancs után. Elmondhatjuk, hogy a magyarság mai helyzete teljesen kilátástalan. A kommunista évtizedek alatt a magyar tömegekből kiverték a nemzeti érzést, és az elmúlt húsz év kormánypolitikája tovább rombolta. A volt őskommunisták csemetéi a nemzeti vagyont kisajátították, vagy idegenkézre jutatták. Tönkretették a magyar ipart és mezőgazdaságot. A termőföldnek kb. egyharmada már idegenkézen van. A még meglévő kétharmadon gazdálkodó magyarok tönkretétele folyamatban van, és a tönkretett gazdák birtokait is rövidesen az idegenek kaparintják meg. Az édesvíz készlettel ugyanez a helyzet.

 

Azonban, minden nehézséget ki lehetne heverni, de a gyermektelenséget nem. Évente kb. 90 ezer gyermek születik – a 150 ezer helyett –, de ennek több mint fele cigány. Északkelet-Magyarországon már vannak olyan településék, amelyeknek 100 százalékban cigány a lakossága, és 300 feletti ama települések száma, amelyek többsége cigány. Kossuth Lajos szülőfalujában, Monokon a múlt év szeptemberében – 2010 – egyetlen magyar elsőosztályost se írattak be. A magyarság a rohamos pusztulás útján halad, és jelek szerint az egymást követő kormányoknak semmi szándékuk nincs, hogy e pusztulást megállítsák.

 

Úgy tűnik, a magyarság képtelen önmagán segíteni, amelyhez megfelelő vezetőkre lenne szükség. Jelek szerint ilyenek nincsenek, vagy ha vannak, azokban a tömegek nem ismerni fel az alkalmas vezetőt. Ezt akkor értjük meg, hogy ha tudjuk: A történelmet a győztesek írják, és 500 év óta nekünk nem sikerült maradandó győzelmet kivívni. Ezért történelmünket az ellenség írja, méghozzá úgy, hogy „merjünk kicsik lenni!”

 

A jövő azé, aki az ifjúságot neveli! A magyar ifjúság nevelése ellenségeink kezében van!

 

NEMZETEK  MEGSEMMISÍTÉSÉRŐL

 

1998-ban Budapesten megjelent egy könyv, Milán Kundera tollából, melynek címe: A nevetés és felejtés könyve. E könyv 201 és 202. oldalán a következő olvasható:

 

"A nemzeteket úgy likvidálják - mondta Hübl -, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját, és nem érti jelenét.” Itt tartunk ma.

 

Charle Maurice Talleyrand-Périgord (1754-1838) francia államférfi, diplomata mondta Napóleonnak:

Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el a nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.

 

A magyarság tömegeitől az alkotótöltetű múltismeretet vették el, s ha nem akarjuk, hogy ellenségein eltemessenek bennünket, akkor késedelem nélkül a nemzeti önismeret visszaépítésén kell dolgoznunk.

 

Radics Géza

 

NYOMTATHATÓ VÁLTOZAT

 

     vissza az oldal tetejére >>>                                                                                                                                                          

" AZ IGAZ ORSZÁGÉRT "

vissza az oldal tetejére >>>